Schneeberg 1
Minden utazás egy korty az élet vizéből !

Schneeberg
(Gergely Gábor túra leírása és képei)

2002 tavasza

9 fős csapatunk a hosszúra nyúlt ismerkedési estet követően, három óra alvás után, hajnali 5 órakor indult el. A túra kezdőpontjául a Höllental völgyben, 563 méter magasan elhelyezkedő Weichtal Hüttétől kezdtünk. Ezt a pontot kb. 2 órai autókázással értük el. Az úton odafelé elkezdett szitálni az eső, ami nem szegte kedvünket, hiszen az internetes előrejelzés délre már napsütést jósolt. Kiszállva az autóból a szitálás fokozódott, mindenkire felkerült az esőkabát. Útvonalunknak a csúcsra a Weichtalklamm nevű utat választottuk. Az utat a szakirodalom A/B fokozatú klettersteignak jelöli, de a személyes beszámolók alapján biztosító felszerelés nélkül is teljesíthetőnek tünt. De meg kell említeni, hogy egy csapat télen már visszafordult ezen az útvonalon. Ezek alapján kalandvággyal telve vágtunk neki az útnak. Beérve a fák közé, lombos erdő fogadott minket, ami a szemerkélő eső nagy részét felfogta. Legnagyobb meglepetésemre már kb. 50 m megtétele után megjelent az első lánc. Többen, akik a Tátrai viszonyokhoz szoktunk, értetlenül néztünk egymásra: "Minek ide lánc?!" Az utat tovább folytatva, a szurdok bevezetéseként, már kezdtek megjelenni mellettünk a kitornyosuló sziklafalak. Ezek közül több is ki volt építve mászóiskolai célokra. Mászókat ugyan nem láttunk, de nittelt falakat, és egy lelógó kötelet igen. A szurdok bejáratát elérve megdöbbenve néztük az előttünk lévő szűk völgyet, és a több 10 méter magas sziklafalakat. A méretek teljesen lenyűgöztek minket. Annyira lefoglalt minket a táj szépsége, hogy észre sem vettük, milyen lassan haladunk. Az eső közben már teljesen elállt. Egy pillanatra többen megálltunk egy felénk áthajló szikláról képet csinálni, egyinkünk kicsit előrébb ment. Hirtelen kopogó kövek hangja ütötte meg fülünket. - Vigyázz kő! - hangzott szinte egyszerre Áron felnézett, és már futott is! Hirtelen kisebb kőzápor kellős közepén találta magát. Mi az áthajló falak alatt néztük végig, ahogyan sikerül kiszaladnia a kövek alól. Hál' Istennek, csaka lábát kapta el egy nagyobb kő, de komolyabb baj is történhetett volna. Óvatosan közlekedtünk ezek után a szurdokban, éreztette velünk az előző esemény, hogy jól jönne most egy sisak.A szurdokvölgy végét jelezte, mikor az a Weichtalklamm csatlakozott a Fred. Mayr útba, amely egyenesen a csúcsra vitt minket. Először egy kisebb gerincre kellett felkapaszkodnunk a déli, elég meredek hegyoldalban. Itt már fenyves környezetben haldtunk. Egy rövid, de meredek szakasz után hamar elértük a Kienthaler Hüttét (1380) ahonnan először vethettünk pillantást a Höllental völgy szemben lévő oldalát képező Rax-ra. A túristaház mellett egy, a térkép szerint 36 méter magas kiálló sziklatömb ékeskedett, amely meredekebb oldala lánccal biztosított volt, de a csúszós kövek miatt egyikünk sem merte bevállalni a megmászását. A gerincen folytatva az utunkat egyre jobban kezdett kiszélesedni. A meg-megritkuló fenyők között egyre jobban kirajzolódott a Rax, és a környező hegyek domborzata. A magas fenyves helyét egyre inkább kezdték átvenni a törpefenyők, és alacsonyra nőtt vörösfenyők. A törpefenyőket elhagyva elértünk az első jelentősebb hófolthoz, ahol nagy hógolyócsatát rendeztünk mi, havat 2 hónapja nem látott magyarok. Innen már a tisztán látszott a csúcs, a rajta elhelyezett, elmaradhatatlan kereszttel. Ez után következett egy kb. fél óra kemény, monoton emelkedő. A csúcs-csoki, és a későre nyúlt ebéd elfogyasztása után, visszaútnak a Stadelwandleiten-t választottuk.

Schneeberg001
Schneeberg001
Schneeberg002
Schneeberg002
Schneeberg003
Schneeberg003
Schneeberg004
Schneeberg004
Schneeberg005
Schneeberg005
Schneeberg006
Schneeberg006
Schneeberg004
Schneeberg007
Schneeberg005
Schneeberg008
Schneeberg006
Schneeberg009

Oldal:   1  2 
Előző oldal        Következő oldal